2014. július 30., szerda

2.rész:Az esküvő


                                                            Sziasztok:)
Először is köszönöm a díjat Zita Szabónak,és Szofi Győrinek aki feliratkozót a blogomra,őt csak azért említem,mert mégis csak ő a leges-legelső feliratkozom ezen a blogomon.:)Aminek én szívem szerint nagyon örülök,és még egyszer nagyon köszönöm:)És ennek örömére hoztam két részt igaz nem lettek hosszúak,de szerintem egész esemény dúsakra sikeredtek,addig is jó olvasást hozzájuk:)
                                                                                      xxGrace D.

                                 
Ahogy az előbb is említettem egy személytől földbe gyökereztek a lábaim,és nem tudok egyáltalán mozdulni,csak tudnám miért is,lehet azért mert megijedtem amikor azokat a dolgokat a fejemhez vágta ki tudja? Lehet azért,lehet másért is,de nem megy a járás csak akkor mikor Connor odajön mellém,és ő meg mit keres itt elvileg neki elkellet volna,hogy menjen nem? De látszik,hogy legalább tudok valakire számítani,ő akit csak most ismertem meg,és hát az apám akitől per pillanat félek,jó arány nem?Connor az előbb egy lendülettel odalépett mellém,és segített megmozdulni több-kevesebb sikerrel.
-Gyere!Nyugi megígérem,hogy bemegyek veled,és itt is maradok veled jó?-suttogta Connor a fülembe,mire egy aprót bólintottam válasz gyanánt.Egy kis lépést tettem és már apámmal voltam szembe aki szuros tekintettel kezdet el minket méregetni,megtudom érteni mégis csak kiosztották  nem? De itt az a igazság,hogy jogosan osztotta ki Connor,én nem lettem volna képes,meg nekem nincs annyira önbizalmam amikor veszekedni kell,inkább olyankor elbújok vagy semmit nem teszek.
Hagyom,hogy a dolgok inkább rosszra forduljanak,csak itt olyankor az a baj,hogy nem tudom visszafordítani.Egyszer nagyon régen,volt egy legjobb barátnőm,akivel ugyanezt csináltuk csak én hagytam,hogy minden a fejemhez vágjon,és éppen ebből volt már elege,hogy soha sem szóltam bele,így azt mondta akkor keresem meg,ha érdemes velem beszélgetni,így én nem kerestem és ő sem engemet,így azóta nem is volt barátom/barátnőm onnantól lettem magányos,de most beleszólt valaki és megint lett egy barátom,de őt nem fogom elüldözni mellőlem akkor inkább megpróbálok vele veszekedni vagy ilyesmi,de őt nem fogom.A gondolkodásomból Connor hangja zavart meg,aki éppen apámmal "beszélgetett",ha lehetett a veszekedés annak venni,most jöttem rá,hogy Connor aki nekem még mindig egy kicsit vadidegen sokkal több dolgot tett értem mint az egyik szülőm vagy mint annak idején a barátnőm,akinek nem jut eszembe a neve.Mégis csak régen volt!-Kikérem magamnak csak megvédtem a lányát,és még hozzá tenném,hogy CSAK most ismertem meg,és máris többet tettem érte mint maga-mondta Connor apámnak-És ha nem gond maradnék-tette hozzá,mire apám elsuttogott egy "igent"  és még valamit amit nem fogok elmondani,mert csúnya.Utána pedig elindultunk be a templomba,ott leültem volna,ha nem lett volna feladatom,de mivel van,ezért megyek is a gyűrűs párnáért.(A csomagjainkat elvitte valahova apa,majd megkel kérdeznem tőle,ha bocsánatot kértem tőle.Nem akarom,hogy pont az egyik legfontosabb napján veszünk össze.)Na mindegy is egyet jobbra fordultam utána egy bal fordulattal ott is voltam ahol elvileg a menyasszonynak kéne lenni,így benyitottam ahol meg is pillantottam az említettet.Nagyon gyönyörű és biztos lennék benne,hogy apukámnál jóval fiatalabb is.Amint meglátott odajött és megölelt.De miért? Ha így nézzük számomra még mindig idegen.Csak tudnám,hogy akkor honnan tudja,hogy hogyan nézek ki? Biztos apa mutatott neki képeket rólam,ezt az oldalát szeretem apukámnak,amikor valakinek megmutat egy képen,és annak az illetőnek a szemében gyönyörű vagyok.Na mindegy visszatérve éppen ölel,az "anya" jelöltem aminek annyira nem örülök,mert éppenséggel még rázogat is,így szépen elhúzódtam tőle aminek nem nagyon örült,de legalább rájött,hogy van szabad akaratom is.Szerencse.Apa most olyat fogót ki akinek még van agya is.PERFECTO. Na ennek azért már lehet örülni nem?
-Szia Natalia vagyok és bocsánat,hogy összeráztalak-mondta és láttam a szemeiben is,hogy nagyon sajnálja,de minek sajnálja ennyire? Biztos,kiakar velem jönni,mielőtt még tényleg anyukám lesz.
-Semmi baj,én Grace vagyok-mondtam neki mosolyogva,ő legalább vagyis,hogy pontosítsak biztos,hogy nem fog velem kiabálni és főleg nem olyanokat fog a fejemhez vágni mint apa.
-Reméltem,hogy eljössz,azt hittem nem fogsz eljönni,főleg azután amiket apukád a fejedhez vágott-mondta
-Én először nem akartam meg amúgy sem vagyok annyira erős ember,de apukámért meghozom,ezt az áldozatot,mégis miatta köszönhetem,hogy élek nem?-kérdeztem vigyorogva mire "anya" is ugyanezt tette.Utána pedig mondtam neki,ha itt fogunk beszélgetni akkor mindenki feleslegesen jött el erre a napra,mire a fejéhez kapott,és megfogta a kezemet,és elkezdet magával rántani.Azután pedig nem sokkal el is kezdődőt a ceremónia,a közben pedig lopva,de odapillantgattam,hogy még mindig ott van Connor,vagy megunta,és lelépet,de végig bírta és ott volt,nagyon megfogom ezt neki köszöni.Ezek után pedig csak azt vettem észre,hogy már a lagzin vagyunk,és éppenséggel Connor-ral táncolok.Nem is említettem volna,hogy most közelebb kerültünk egymáshoz,de csak barátilag,csak úgy tudok rá tekinteni azt nem tudom,hogy minek,de szerintem ő is ugyanaznak.Miután táncoltunk a színpad felé mutatott ahol egy nagyon ismerős srác állt........

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése